Az ismert tendencia szerint a második világháborút követő baby-boom egészséges és hosszú életű generációja lassan nyugdíjazásához érkezik. Az érintett országok többségében ugyanakkor nem születik elég fiatal ahhoz, hogy feltöltse az aktívak között megüresedő helyeket. A következményekről már sokat hallhattunk: csökkenő munkaképes lakosság, növekvő egészségügyi kiadások, káoszba fulladó nyugdíjrendszerek. Naohiro Ogawa, a Nihon Egyetem demográfusa hazája számára mindebből meglepő – vagy talán nem is annyira meglepő – következtetést von le: „hamarosan az idősek válnak Japán egyetlen növekedési tőkéjévé”.

Míg a nemzetgazdasági programok a világon mindenütt az új munkahelyek létrehozására helyezik a hangsúlyt, a fiatal munkaerő csökkenő kínálata ezzel párhuzamos aggodalomra ad okot. Márpedig az egyik potenciális megoldás az idősebbek munkába küldése vagy munkában tartása lehet. Finnországban és Dániában már felemelték a nyugdíjkorhatárt, a világháború óta tartó szakaszos csökkentési tendenciát adva át a múltnak. Más országok kormányain is nagy a nyomás a hasonló lépések megtételére: az Európai Bizottság és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyaránt erre vonatkozó irányelveket adott ki. Búcsút kell tehát mondanunk a ”jó élet” egyik tradicionális alappillérének: vége a nyugodt aranyéveknek?

Nem lesz könnyű. Tavaly Belgiumban, Olaszországban és Franciaországban is nagyszabású tüntetések zajlottak az átfogó nyugdíjreform-tervezetek ellen, amelyek többek között a korhatár emelését is magukban foglalták. Németországban a kereszténydemokraták választási programja szintén hangsúlyosan kezelte a kérdést, ám a lakosság elutasításból fakadó politikai nyomás eredményeként a 65-ről 67 évre történő emelést 2008 és 2032 között évenként egyhónapos szakaszokban hajtják csak végre. Pedig a világgazdaság nem vár sem a politikusokra, sem az ellenkező tömegek megértésére. Jól mutatta ezt a januárban menetrendszerűen megrendezett Gazdasági Világfórum is Davosban, ahol a vállalati szféra számos szereplője hozta nyilvánosságra: ők már készülnek a demográfiai kihívásra. Olyan japán óriáscégek, mint a Canon vagy a Mitsubishi a fiatal pályakezdők csökkenésével párhuzamosan már meg is kezdték saját nyugdíjazottaik visszahívását. És bár az ázsiai szigetország szélsőséges példa, mivel Japáné a leggyorsabban öregedő társadalom a világon, a tendenciák máshol is ugyanezen a nyomvonalon haladnak. Az amerikai Daimler Chryslernél a 45 év fölötti alkalmazottak aránya 41%-ról 68%-ra nő majd a 2002 és 2011 közötti időszakban. A Ford Motor európai üzletágának várakozásai szerint az 50 feletti foglalkoztatottak száma 2008-ra megduplázódik majd a cégnél. „A fiatalok csökkenése azt jelenti, hogy élnünk kell az idősebb dolgozóink adta lehetőségekkel” – fogalmaz Erich Knülle szolgáltatási igazgató.

Hogy jó avagy rossz hírként fogjuk-e fel az időskori alkalmazás perspektíváját, természetesen nagyban függ nyugdíjkörülményeinktől. Az Egyesült Államokban például már ma is a nyugdíjas korúak harmada kezd ”második karrierbe” a kényelmesebb megélhetés érdekében. Az aktív korú amerikaiak fele gondolja úgy, hogy 70 esztendős kora után is dolgozni szeretne majd. A legtöbb jóléti állam számára mégis nehéz lemondani a korai nyugdíj jelentette komparatív társadalmi előnyről – az idős munkaerő ráadásul kevésbé produktív és drágább is, mint az aktív korú. Erre jelenthet megoldást a Ford által már használt módszer, mely szerint az idősebbek számára kisebb fizikai igénybevétellel járó (ám a termelés fontos részét képező) munkapozíciókat alakítanak ki vagy alakítanak át már meglévőket ilyenné.

A legkedvezőbb perspektívák természetesen azon nyugdíjas korúak előtt nyílnak, akik maguktól is folytatni szeretnék a munkát. Az OECD tanulmánya szerint 1994 és 2004 között az 55-64 év közötti foglalkoztatottak aránya 46%-ról 51%-ra nőtt a világon. Azon vállalatok példája pedig – így a dán Netto vagy a brit B&O kiskereskedelmi áruházláncoké –, amelyek már idáig is vállalták az 50 felettiek nagyarányú alkalmazását, azt bizonyítják, hogy az ”idősebb munkaerő-csökkenő termelékenység” összefüggés valójában nem áll fönn. A legkedvezőbb persze azon társadalmak helyzete, ahol a munkakedv az idősek körében is magas, mint Amerika vagy Finnország esetében ez statisztikai adatokkal bizonyítható. A tény azonban az, hogy hamarosan a többieknek sem lesz más választásuk.