Az európaiak tudatában India fejlődő országként él, leginkább az utcai lárma és felfordulás, az egyes megyékben tapasztalható nyomor miatt. Legjobb esetben is az olcsó szoftver- kulik vagy a "bollywood" -i giccses filmek jutnak eszünkbe. Ideje ezen változtatni. A Mittal támadása Európa legnagyobb acélgyártója, az Arcelor ellen újabb leckét adott a globalizációnak. Kína mellett India is megtanítja félni az európaiakat. Néhány évtized múlva India megelőzi a világ harmadik legnagyobb gazdaságát, Németországot. Manmohan Singh miniszterelnök kijelentette: "A 21. század India évszázada lesz."

Az ország gazdasága alig 15 éve szabadult meg az állami szabályozás kötelékeitől. Korábban az indiai vállalatok számára nehéz volt a külföldi tőke és technológia beszerzése, így arra voltak kényszerültek, hogy saját üzleti modelleket, vagy akár teljesen új szektorokat alakítsanak ki. Ez adta az alapot a későbbiekben, hogy a szolgáltatások, az informatika és a precíziós mechanika területén sikeresek legyenek. A kilencvenes évek elején az állam a csőd szélén állt, az akkori kormányzat megkezdte a piacgazdaság felépítését. Azóta az állam fokozatosan visszahúzódik és kinyitja kapuit a külföldi befektetések előtt. A liberalizáció után először a sokk következett; a kínai termékek elárasztották a piacot. A rosszul működő vállalatok így eltűntek, míg a jók világszerte versenyképesek lettek. Ezek a sikeres vállalatok viszik ma is előre az indiai gazdaságot.

Az elkövetkezendő tíz évben szakemberek stabil 6%-os gazdasági növekedéssel számolnak. Mindezt garantálja az óriási belső piac. A szegénységi küszöb alatt élő emberek aránya a liberalizáció óta 50%-ról 26%-ra csökkent. A fiatal vásárlóképes középréteg néhány év leforgása alatt 50 millió főről 300 millióra nőtt. India nagy előnyt tud magának kovácsolni a demográfiai fejlődésből és a képzettségből.

Ezeket a növekedési esélyeket világszerte hamar felismerték a befektetők. 2004-ben 5 milliárd dollárt fektettek be, tavaly pedig már 7,5 milliárd dollárt számoltak. Indiai vállalkozások ma már többet fektetnek be az egykori gyarmattartó Nagy-Britanniába, mint fordítva.

Az indiaiak elsősorban márkát és technológiát keresnek. A know-how-transzfert éppen az acélipari maharadzsa, Mittal űzi professzionálisan. Indiai székhelyű gyáraiban már több német mérnök található, mint hazai.

A gazdasági teljesítményből való részesedés a következőképpen fog eltolódni:

2004 2025 2050

EU 34% 25% 15%

USA 28% 27% 26%

Japán 12% 7% 4%

Kína 4% 15% 28%

India 2% 5% 17%

Egyéb 20% 21% 10%