És ha nem csak reagálnánk, hanem kezdeményeznénk is?

Európa, Amerika, Kína és Oroszország Iránnal kell, hogy összemérje nukleáris erejét. Nem haladnak túl jól, mivel a Biztonsági Tanács gazdasági szankcióinak hatásfoka nem túl magas. Nem mintha nem zavarnák Iránt, amely szintén retteg tőlük, mivel míg a legkorruptabb vezetői a vagyonukat féltik, a középosztálybeliek nem szeretnék végignézni, ahogy szociális felemelkedésüket korlátozzák.

Irán megváltozott, elvárosiasodott, egyre több nő szerez egyetemi diplomát, a kisvállalatok rendkívüli aktivitása fogyasztói termékek behozatalát ösztönzi. Káderek és magántulajdonosok bírnak politikai súllyal.

A szankciók hatása kétséges: mentségül szolgálnának a kormány gazdasági kudarcaira, mint Kubában vagy a Szaddam-féle Irakban, és a nemzeti egység megteremtésére hivatkozva megerősítenék a rendőri befolyást. Ráadásul egy olyan ország, amelyből csak úgy árad a manapság igen ritka olaj, a szankciókat könnyedén körvonalazhatja. Van ennél súlyosabb következménye is: Irán ekképp az iszlám heroldjává válhat, olajat önthet a tűzre Irakban, és a szunnita országok, amelyekben a muzulmán szerzetesek már elkezdtek menetelni a hatalom felé, radikalizálódhatnak.

Mahmud Ahmadinedzsad, Irán elnöke már dolgozik is az ügyön. A Teheránban vívott politikai csatában ezt a kártyát játssza ki reformista és realista riválisai ellen. Ráadásul elég jól kártyázik, és nemhogy a szankciók nem rettentenék el Iránt nukleáris programjaik sürgetésétől, de a fanatikus segítségére is lennének abban, hogy igen jó helyet vívjon ki magának, mint diktátor, atombombával a kezében.

Kétélű tehát a szankciók fegyvere. Ideje átvenni a kezdeményezést. Mivel egy katonai beavatkozás nem megbízható, itt az ideje, hogy a nagyhatalmakat egybehangoljuk dupla stratégiával: vagyis egyfelől olyan világos szankciókat kell meghatározni, amelyek elég kemények ahhoz, hogy Irán igazán elrettenjen, ezzel egyidőben olyan vonzó kompromisszumok felajánlására is szükség van, amelyek elgondolkodtatják őket. A siita Irán ugyanis egyszerre szeretné megerősíteni regionális biztonságát a szunnita iszlámizmus felemelkedésével szemben, biztosítani kormányának tartósságát, és nyitni a szükséges nyugati befektetések felé. Részükről igen sok tehát az ellentmondás. Ideje ezt kihasználni!