A Tony Blair körüli teljes csapat és a Munkáspárt egésze lefogadja, hogy Gordon Brown jelenlegi pénzügyminiszter lesz a következő miniszterelnöke Nagy-Britanniának, és így ennek megfelelően kell viszonyulni hozzá. Ő lesz az első modernkori kormányfő, akinek nincs jogosítványa, és A. J. Balfour 1905-ös leköszönése óta az első értelmiségi a Downing Street 10.-ben. Korábban még egyik miniszterelnök sem rendelkezett doktori fokozattal.

Az effektív hatalomátadásra hétfőn, a parlamenti Munkáspárt 100. születésnapja okán rendezett ünnepségen került sor, ahol a Dél-Afrikában ragadt Tony Blair nem tudott részt venni. A hatalomátvétel titokban zajlott, melyet az Új Munkáspárt megalapításában szerepet vállaló legfontosabb személyek mind jóváhagytak (Tony Blair, Gordon Brown, Alastair Campbell, Philip Gould). Ezen hatalomátvétellel nemcsak a jelenlegi miniszterelnök, de a többi miniszter hatásköre is jelentősen szűkült. Hasonló esetre csak az 1930-as évekből emlékszem, Stanley Baldwin és Ramsay MacDonald viszonylatában.

A hatalommegosztás nem sokáig tartható fenn, ez csupán a New Labour ideológusainak szellemes megoldása abból a célból, hogy még egy ideig a székében tarthassák a miniszterelnököt. Ez ellentmond a politika alapszabályainak, anarchikus erőket kelt életre, hiszen két program és két vezető van egyazon párton, sőt egyazon kormányon belül. A miniszterek és az állami alkalmazottak nem tudják, kinek jelentsenek. Ez a megosztás bizonyos mértékben végig jelen volt a Blair-kormányzatban, mostanra felerősödött.

Éppen ezért volt lenyűgöző Gordon Brownt látni a héten. Már nem csupán a tárcájához tartozó kérdésben nyilatkozik meg, hanem számos témában kifejti véleményét.

Az elmúlt kilenc évben Brown olyan volt, mit egy hernyó: a legkevésbé sem elbűvölő és folyton változó. Most próbál pillangóvá alakulni. Az átalakulások nagyon nehezen következnek be. Az elmúlt hét eseményeit látva biztosra vehető, hogy Brown miniszterelnök lesz. Az eddig látottak alapján úgy tűnik, hogy a hőn áhított poszton kudarcot fog vallani.