A világ éveken keresztül felnézett Hollandiára, mint a modern, multikulturális társadalom mintapéldányára. A kis tengerparti ország, amely megalkotta magát a globalizációt az 1600-as évek folyamán, nyitott és liberális, otthont ad minden oda érkezőnek, legyen az indonéziai, török, afrikai vagy kínai. Ma azonban a dolgok máshogy állnak. A holland határokat gyakorlatilag lezárták a bevándorlók előtt. A kozmopolita kikötővárosban, Rotterdamban nemrégiben fogadtak el egy rendelkezést, mely kötelezővé tette a holland nyelv használatát. A parlament pedig az egész ország területén megtiltotta a burka nyilvános viseletét. „Egy új társadalmi szerződésre van szükségünk” – mondja Jan Wolter Wabeke hágai legfelsőbb törvényszéki bíró. „Többé nem fogadjuk el, hogy az emberek nem hajlandóak megtanulni nyelvünket. Megköveteljük tőlük, hogy lányaikat küldjék iskolákba, és hogy ne hozzák ide fiatal feleségüket a sivatagból csak azért, hogy aztán egy harmadik emeleti lakásban bezárva tartsák”.

De mi folyik itt? Nem a hollandoknak kellene a legkedvesebbnek és a legtoleránsabbnak lenniük a bevándorlókkal és a kisebbségekkel szemben, amit a reneszánsz óta megszoktunk tőlük? Többé már nem, és ez alkalommal is a változások élére álltak Európában.

Eljött a tolerancia vége, legalábbis az európaiak nyíltan kijelentették, mit hajlandóak még elfogadni és már mit nem. Évtizedek liberális, engedékeny bevándorlási politikája és a kulturális laissez faire hangoztatása után úgy tűnik, a visszásságok kezdenek felszínre kerülni. A dán kulturális ügyekért felelős miniszter, Brian Mikkelsen már a Yyllands Postenben tavaly szeptemberben megjelent Mohamed-rajzok kapcsán kialakuló nemzetközi botrány előtt kijelentette: „Harcba indultunk a multikulturalizmus ideológiájával szemben, mely azt vallja, hogy minden azonos érvényű”. Európában nem hajlandóak többé elfogadni a kulturális olvasztótégely, a multikulturalizmus gondolatát, ahol különböző kultúrák teljesen elkülönülő normák szerint élik életüket.

De akkor mi a megoldás? Talán az, amit az újonnan kinevezett német szövetségi integrációs biztos, Maria Böhmer „offenzív integrálásnak” nevez. Ennek a gondolatnak az elfogadottságát támasztja alá a Franciaországban nemrégiben elfogadott, Nicolas Sarkozy belügyminiszter nevével fémjelzett bevándorlási törvény, mely az „asszimilálhatóság foka” alapján kíván különbséget tenni bevándorló és bevándorló között. Azoknak pedig, akik nem hajlandóak a nyugati kultúra alapértékeinek tiszteletére, a deportálással kell számolniuk.

A kontinensnek tisztában kell lennie azzal, hogy ha azt akarja, hogy a bevándorlók úgy viselkedjenek, mint az európaiak, akkor nekik is úgy kell viszonyulniuk hozzájuk. Épp e téren küszködnek komoly problémával azok az országok, melyek sokáig homogénnek hitték magukat. „A német nemzethez tartozás többé már nem definiálható etnikai alapon” – mondja Bernd Knopf, az integrációs biztos egyik munkatársa. Az azonban még nyitott kérdés, hogy a németek, a hollandok vagy a dánok valaha is elfogadják-e a multietnikus és a többvallású német, holland vagy dán identitást. A bevándorlók tömegeit látva nem hiszem, hogy lenne más választásuk.