Egy kancellárnak a hivatalból való távozás után nem kell feltétlenül virágot locsolnia és emléket írnia, mint ahogyan azt tette Konrad Adenauer. Nem is kell mindenképpen a Szocialista Internacionálé elnökének lennie, mint Willy Brandt. Gerhard Schröder azonban túllőtt minden célon. Arra készül, hogy az orosz államkapitalizmus egyik oligarchája legyen. Kérdéses, hogy kinek az érdekeit képviseli a volt kancellár. Munkaadója, a Gazprom ugyanis nem egy normális energiakonszern, hanem egy politvállalat, melynek pilótája a Kremlben ül. A Gazprom olyan haderő, mellyel a moszkvai vezetés a kilencvenes évekbeli nagyhatalmi veszteséget akarja visszanyerni, méghozzá a gázárakkal. Minden egyes országnak külön gázvezeték és külön ár jár.

Schröder rossz társaságba és komoly érdekkonfliktusba keveredett. A földgázvezeték ugyanis nem csak gazdasági, hanem politikai, geostratégiai ügy is egyben. Képzeljük el Angela Merkel látogatását Varsóban, miközben Schröder Danzignál csővezetéket fektet le. Így teszi lehetetlenné utódja keleti külpolitikáját. Berlinben néhányan törvényt akarnak alkotni Schröder tevékenysége ellen. Schrödert valóban emlékeztetni kell néhány évvel ezelőtti állami esküjére, amiben megfogadta: mindig Németország érdekeit tartja szem előtt.