A "lobbista" szó az Egyesült Államokból származik, az érdekképviselők a politikai döntéshozókat annak idején a hatalom előcsarnokában, a Lobby-ban várták.

Brüsszelben a lobbisták a rendszer szerves részei. Nélkülük bizonyos szakmai törvények nem is jönnének létre. Az állami parlamentekkel ellentétben az Európai Parlament nem rendelkezik tudományos szolgáltatással, még a Bizottság is szívesen hagyatkozik szakértőkre.

Számítások szerint 15 000 érdekképviselő dolgozik Európa fővárosában. Mivel a vállalkozásokra vonatkozó szabályok, törvények 80%-a Brüsszelben születik, szerepük nagy jelentőséggel bír. Gyakran azon múlik a vállalatok és üzletágak versenyképessége, hogy Brüsszelben időben megtudják a terveket és megfelelően érvényesíteni tudják az érdekeiket. Tehát egy lobbista számára a legfontosabb: minél előbb megtudni egy törvényjavaslatot, tudni, mikor kihez kell fordulni, hogy esetleges negatív fejleményt meg tudjon előzni, vagy legalábbis enyhíteni azt. " Hallani kell, mikor nő a fű - hogy aztán érzés szerint tápszert vagy gyomirtószert lehessen hozzáadni”- vallják a profi lobbisták.

A hálózat kiépítése Brüsszelben sokáig tart, tekintettel arra, hogy rendszeresen cserélődnek a képviselők. Tevékenységüket nem is ismerik el igazi "munkának", hiszen egy átlagos lobbista naponta több órát ül étteremben, kávézóban vagy fogadásokon. Nehéz a lobbisták teljesítményét mérni. Sokan mondják: " Akinek állandó pozitív visszajelzésre van szüksége, az ne válassza ezt a munkát." Néha csak abból áll a munkája, hogy egy mellékmondatot illesszen be a törvénybe, vagy egy vesszőt változtasson meg benne. Időnként egy parlamenti képviselő érdeklődését kell felkeltenie egy téma iránt, hogy aztán a képviselő egy ún. kezdeményező jelentést írjon. Ez lehet ugyanis az előjátéka egy politikai vitának, vagy akár egy új törvénynek.