Az új CPE (Contrat de Première Embauche – első munkavállalási szerződés) miatt velejéig francia konfliktus alakult ki, aminek ebben az országban már igazi kultúrája van, és ami általában a reformokat hivatott befagyasztani.

Dominique de Villepin a szakszervezetekkel való egyeztetés nélkül indította útjára az új szerződést. A 49.3-as törvény nyomására (amely a francia alkotmányban az elnöknek lehetőséget ad arra, hogy saját felelősségre, a parlament beleegyezése nélkül adjon ki rendeletet) több képviselő javasolt más megoldást a fiatalok munkanélküliségére, de a CPE-t még a munkáltatók is szkeptikusan fogadták. Mostanra kitört a jól megszokott „háború” a reformerek, az ellenálló fiatalok és a baloldal között. A konfliktusok ezen folyamata 1988 óta folyik így minden kormányban, mióta François Mitterand elnök megfogalmazta a „ni-ni”-t (ami franciául annyit jelent: „se-se”, vagyis se nacionalizmus, se privatizáció). Ahogy Alain Renaut összefoglalja a Modèle social: la chimère française (Társadalmi modell: a francia ábránd) c. művében: az államilag támogatott és a rugalmasan kezelt munkahelyek közt lavírozunk.

Villepin a 2002-es tervével szeretett volna ezen fölülkerekedni, miszerint a colbertista modell és az abszolút individualizmus között kell lennie egy harmadik lehetséges útnak. Még mindig ezt keresi.