Első hallásra felelőtlenségnek tűnhet, hogy a repülőpilóták menet közben elalszanak a pilótafülkében. Valójában inkább egy olyan stratégiai „intézkedésről” van szó, mellyel növelik teljesítményüket, koncentrációs képességüket. Kutatások kimutatták: rövid szundikálás 16 százalékkal növeli a reakciósebességet, és egyharmaddal csökkenti a figyelemkiesést.

Mindez nemcsak a pilótákra igaz, hanem az irodai dolgozókra is. A rövid alvás ráadásul jobb kedvre is derít. Alvás közben támadhat akár egy jó ötletünk, eszünkbe juthat egy jó megoldás problémáinkra.

De vigyázat: nem egy egész órás alvásszünetről van itt szó, hanem legfeljebb 10–30 perces szendergésről. Aki túl mélyen alszik, az ébredés után csak még fáradtabban és szétesetten ébred. Albert Einstein állítólag szundikálás előtt mindig egy kulcscsomót vett a kezébe, amikor az leesett, felébresztette őt.

Ezt a kis rövid szünetet a nap bármely részében megtarthatjuk, a legtöbb ember számára kora délután, 13 és 14 óra között, a mélypont idején a leghasznosabb. Képesek vagyunk ugyan harcolni a természet ellen, de az hamarosan megbosszulja magát. Az eredmény: több hiba, lassú tempó és több baleset. Délután például jelentősen nő a közlekedési balesetek száma. A kávé, kóla és egyéb ajzószerek is csak rövid hatást tudnak kifejteni.

Híres „nappal alvó” volt Winston Churchill, Albert Einstein, John F. Kennedy vagy Margaret Thatcher. Bonaparte Napoleon, aki éjjel alig aludt, állítólag még lovon ülve is kihasználta az alkalmat a rövid szundikálásra.

Több nyugati vállalatnál már buzdítják az alkalmazottakat a rövid szundira. Így például a svájci IBM-központban vagy a SAP-nél Walldorfban külön termeket alakítottak ki a pihenésre. Az irodai bútorokkal foglalkozó Sedus Stoll nevezetű vállalat vezérigazgatója példát mutat: irodája üvegablakokból áll, hogy mindenki láthassa őt munkaidőben elszenderedni.