Amikor komplikálttá válik a helyzet, a német egészségügyi miniszter külföldről, mindenekelőtt Hollandiától kér tanácsot. Ott ugyanis január óta minden egyes állampolgárnak biztosítást kell kötnie – az állami és magán-betegbiztosítók egyenrangú félként versengenek a lakosokért. Minden holland fejenként 1000 eurót fizet a biztosításért, ehhez jön még hozzá a munkaadó által befizetett összeg, mely a munkavállaló jövedelmének 6,5 százalékát teszi ki. A 29 különböző betegbiztosító közül a legolcsóbb 990 euro, a legdrágább 1140 euro. Aki nem tudja kifizetni az összeget, annak segít az állam.

A hollandok új koncepciója olyan sikeres, hogy Hans Hoogervorst egészségügyi miniszter angolul is elkészítette a tervet, igény szerint továbbítja külföldi partnereinek. Ahhoz, hogy idáig eljussanak, 20 éven keresztül vitatkoztak: mennyi állam szükséges és mennyi verseny lehetséges. Hollandiában is jelen voltak a klasszikus gondok: a biztosítottak nem fizették meg az ellátásért és gyógyszerekért az árat, és az orvosok nem ügyeltek e költségekre, azokat amúgy is a biztosító fedezte. Nem érte meg nekik a teljesítmény növelése, ennek eredményeképpen hosszú sorok kígyóztak a rendelők előtt.

Angela Merkel a hollandokhoz hasonló modellt szeretne bevezetni. A CDU/CSU rögzíteni akarja a munkaadó részesedését és a szociális kiegészítést adókon keresztül szeretné bevezetni. Az SPD nem ért egyet, de a holland mintában még ők is találnak kedvükre valót. A szociáldemokraták be akarják emelni a magánbiztosítókat az egészségügyi rendszerbe.

A német egészségügyi rendszer óriási problémákkal küszködik. Egyrészt tarthatatlan, 240 milliárd eurós az egészségügyi piac. Mindez nem lenne nagy probléma, amennyiben a növekvő kiadások nem kergetnék a magasba a munkaköltségeket és ezzel csökkentenék a nettó jövedelmeket.