A világ első számú üzletlánca, a Wal-Mart éves részvényes gyűlésén nagyjából mindig ugyanaz hangzik el: „Újabb eladási, beruházási és profitrekordokat döntöttünk. De ez nem elég. Még jobbnak kell lennünk, mert sikereinkkel és növekedésünkkel egyre többekből váltunk ki félelmet és irigységet.” Robert Greenwald dokumentumfilmje a Wal-Martról ezzel a jelenettel kezdődik. Lee Scott, a Wal-Mart elnök-vezérigazgatója azt is hozzátette, hogy a Wal-Mart egyrészt nélkülözhetetlen a pénztárcájukat kímélő családoknak, továbbá túlságosanis fontos szeretett cégtársaiknak. A „cégtársak” nem mások, mint a vállalat alkalmazottai. Nem csoda, hogy nagy a szerelem,főleg a vezető részéről, akinek 2005-ben 27 207 799 dollár volt a jövedelme.

Az első Wal-Martot 1962-ben építették, abban az évben, amikor Don Hunter vaskereskedést nyitott Ohióban. Jól is ment a dolga egészen addig, amíg nem került szomszédságba ő is egy Wal-Marttal. Egy család életen át tartó munkája veszett kárba. Hunter egyébként se nem antikapitalista, se nem szakértő vagy kutató. Csupán egy republikánus ember, aki sosem rest reggelenként felhúzni az amerikai zászlót, és nem felejti el a jogait, amelyeket az Egyesült Államok alkotmánya biztosít neki. Ez valamelyest feltarthatja a Wal-Mart buldózereit, de a megállításukhoz azért még nem elég. És amint elvégezték a dolgukat, azon a helyen attól fogva már csak szupermarketek, Burger Kingek és McDonald’sok léteznek. A többi kereskedés kénytelen bezárni, így az óriás egész kisvárosokat uralhat.

Greenwald filmjében a legtöbb ember, aki szóhoz jut, a Wal-Mart ellen szól. Itt van például John Bruening, az optikus. Konzervatív, alkalmazottait tisztességesen megfizeti. Ő és még sokan mások úgy érzik, érthetetlen, mi jó rejlik az alulfizetett hipermarket-alkalmazottakban, a monopóliumban vagy a delokalizációban. Egyáltalán, hogy mondhatjuk egy olyan multinacionális cégre, hogy amerikai, ha gyakorlatilag „Kína elosztóközpontja”? A Wal-Mart ugyanis a harmadik legnagyobb kínai importőr a világon. És az ázsiai dolgozók? Származhat-e vajon előnyük mindebből kevesebb, mint napi 3 dollár fizetéssel? Szerintük az amerikaiaknak azért van olyan jó dolguk, mert ők, ázsiaiak, egész nap, sőt gyakran éjjel is dolgoznak. A Wal-Mart persze azt sem bánja, hogy a kisautó, amit 14,96 dollárért ad el, neki mindössze 18 centjébe kerül.

Jim Bill Lynn, aki a hitelesítési műveleteket irányította Közép-Amerikában, a fejét adta rá, hogy a rendszer tökéletes, társadalmilag etikus. De egy nap rájött, hogy a vállalat emberbarát propagandája hazudik. Még neki is. Salvadorban betelt a pohár: „Olyan kedves és jó emberekkel van dolgunk, mégis szinte a semmiért dolgoznak.” Íme egy szép példája annak, hogy valaki rádöbben: a cége még csak nem is hasonlít arra, ahogyan ő elképzelte, és amiben annyira hitt.

A dokumentumfilm továbbá olyanokra világít rá, mint az épületen kívüli biztonság elégtelensége. Ezt illusztrálják a parkolóban történt gyilkosságok. De végül, az elrettentés helyett képet kapunk az ellenakciók sikereiről is. Hiszen szép számmal vannak, de egyre nagyobb szükség is van

rájuk, méghozzá – ahogy a Wal-Mart csak terjed és terjed – hatványozott mértékben.